high tech and low life

A cyberpunk nem egy új fogalom, hiszen a mozgalom a ‘80-as évek második felétől kezdett el terjedni (a grunge-al együtt^^), és rengeteg embert magával is ragadott a közeljövő hideg, információkra és technikákra épülő céges világa. Nem egy regény született ebben a témában, vannak szerepjátékok és hozzátartozik egy egész zenei réteg is, a sub-kultúrákról nem is beszélve, de a filmesek fantáziáját eddig valahogy elkerülte. Persze ez sem teljes igazság, mintahogyan más sem, hiszen van pár klasszikus ebben a kategóriában is, de azok főleg mangák.

A lényeg a lényeg, hogy egy nemzetközi kis csapat összeverődött és elkészített egy rövidfilmet, amit Magyarországon forgattak, egy lerobbant gyárterületen. Ebből már egyenesen következik a kiberpunk hangulat, amit összegyúrtak egy egyszerű sztorival és igényes kivitelezéssel. A film 16 perces, és a 14sec – too short to live, too long to suffer címre hallgat. Film itt, infó itt.

időutazás a Kino-ban

Ha beülök egy moziba, és nem komoly alkotást nézek, hanem ponyvát (van ilyen a filmben is, nem?), akkor igencsak gyakran fordul elő, hogy sikítva rugdalózik az agyam a főhős lépéseitől, mert nélkülöznek minden logikát. Szívem szerint ilyenkor a pusztulásba taszítanám a rendszerint még idegesítőbb csapatával együtt.

Szóval ha előfordult már a nagyérdeművel, hogy a sírógörcs szélére sodorta egy film-részlet, de azt a világért nem tudta megváltoztatni, akkor a legkevesebb amit megtehet, hogy ma este átlépi a Kino kapuját, belehuppan egy székbe és kezébe veszi az irányítást, hiszen ma interaktív-filmvetítés lesz. Kérem, szóljanak bele!

diák-munka,élvezet

Ahogy az ember bemegy az egyetemre, és éppen február van, szinte kísért a falak között az ösztöndíj hiánya, miközben égetően fontos dolgok görögnek a hallgató lába előtt. Kolidíj, albérlet meg este “egysör”. Valakik ilyenkor diák-munkáznak. Vannak kik elmennek sört csapolni részeg társaiknak, és még lehetne sorolni sokáig a variánsokat.

Ám vannak élelmes diákok, akik nem várják a sült galambot ölbe tett kézzel. Ők megteszik a kezdő lépéseket! Ők tudják, hogyan kell a jelképes egyetemi összeget duzzasztani!

Me and my kinky boss

Our drunk story

Meeting with the boss

Tudom, hogy amatőr pornóról beszélünk, ezért nem is húzom le a berendezések és a kameraállások miatt, habár az operatőrben lehetett volna egy hangyányival több fantázia, mert vannak részek, ahol hosszú percekig Roland valaga van premier plánban. Node könyörgök! A dramaturg azért megpróbálhatta volna nem nevetségesebbé varázsolni a röhejes párbeszédeivel ezeket a hulladék kisfilmeket! Legalább itta volna le magát, de ez a “csibész” meg a “sokat kell vezekelnie, rossz fiú!” kicsit durva.Nem is csoda, hogy kaszafaszú Rolandnak nem egyenesedik ki…

A szereplőkről annyit tudunk, hogy az életben is partnerek. Kaszafaszú Roland, az Roland, a kishölgy pedig Varga Tíme néven fut a pécsi egyetem kommunikáció szakján. Linkelném vidáman az iwiw adatlapokat is, de törölték a regisztrációjukat, nyílván a sok “gratuláló” és jelentkezni akaró levél miatt. Muhaha.

pirate bay baj?

Egészen megdöbbentő hírrel fogadott ma a napi netes sajtó. A svéd Pirate Bay-t eladták. Az ötlet nem rossz, hiszen az alapvető szándék, hogy megtaláljanak minden kiskaput, de én kicsit szkeptikus vagyok a “jóötletekkel” és remélem, hogy tovább is fog működni az oldal, a párt és minden egyéb tartozéka. A hírről bővebben itt.

God of War

Újabb számítógépes játék került Holywood boncasztalára.

A God of War-ról van szó, amit a nagyérdemű elé, sok PC-s ürömére, csak Playstation-ön (olajstation-ön,höhö…ez a poén a régi 576 olvasóknak szólt) tettek elérhetővé. Ez egy 3rd person shooter (vagyhát sworder) játék, a görög mitológia köré építve, amiben mi a Háború (atyaúr)Istene ellen küzdünk. Közben kúszunk, kavicsokat dobálunk, falon mászunk és mindenféle szörnyűséget gyilkolunk halomra.

Voltak már kemény játék megfilmesítési próbálkozások, amik rendre dugába is dőltek, gondolok itt péel a Max Payne-re, amiből a játék kult a megfelelő körökben, de a film csapnivaló. De létezik a Doom, a Postal és a Streetfighter remekbe szabott mozija is, hogy csak az ismertebbeket említsem. De akinek van türelme az bátran válogassa ki a kedvenceit.

Létezik egy rettegett név a videó-játékról filmre ültető szakmában. A név Uwe Boll. Erről a jómadárról amelett, hogy csúnya, azt is el lehet mondani, hogy A világ második legrosszabb rendezője (aki nem tudná ki az első, az KLIKK!). Ezt a nagy kört csak azért futottam, hogy a végén fel tudjam oldani. NEM Uwe Boll fogja rendezni a filmet.

Az első jó hír, hogy az Universal képében már megtalálták a stúdiót. A második, hogy egy David Self nevű legény karcolja a forgatókönyvet (aki bábáskodott a  Kárhozat útján születésekor is, az egy nem is rossz film), és ő még nem szerepelt le ezen a kényes területen. A harmadik, hogy (NEM Uwe Boll kerül a rendezői székbe) Brett Ratner kapta meg a dirigent szerepét.

Najó, tudom, hogy ez nem egy sztárnévsor, és azt is tudom, hogy a műfaj sem egyszerű, de mivel a bagázs friss, ezért bízom benne, hogy rendeznek végre egy legalább olyan jó filmet, mint a játék (he-he).

A rövid szinopszis meg a következő, van egy Kratos nevű ipse (ezek vagyunk mi, és ő lesz az alfahím a filmben), akinek az a nemes feladata, hogy megállítsa Árészt, akinek feltett szándéka Athén elpusztítása.

Várunk.

kockázatos mellékhatások

A hét 7 napjából a hétfő a legundorítóbb. Azt hiszem ez nem vitatéma, hiszen sokan egyetértenek, de ami a legfontosabb, hogy Garfield is egyetért. A lényeg, hogy ezennel felszólítom az orvostudományt, hogy a különböző vackok helyett végre találjanak fel valami normális és igazán hasznos dolgot, persze csak ha rájöttek a másnaposság ellenszerére.

New Orleans,Phil Anselmo és Down

Az Úr 2009. évében június havának 23. napján megjött hozzánk, koncertlemondások után, a Down (zene, történet). A csapat rövid története, hogy ők egy supergroup és stoner metalt játszanak ‘91-óta, luisiana-i főhadiszállásukról. A banda nem kisebb neveket gyűjtött össze, mint Phil Anselmo (ének, ex-Pantera, Superjoint Ritual), Pepper Keenan (gitár, CoC), Kirk Windstein (gitár, Crowbar, Kingdom of Sorrow), Rex Brown (bass, ex-Pantera, Rebel meets Rebel), Jimmy Bower (dob, Eyehategod, ex-Superjoint Ritual).

A koncertet egy magyar metal banda kezdte, egyenesen Vác városából, névszerint a Sunday Fury. Szerencsétlenek nem igazán tudták megmutatni magukat, egyrészt,mert korán kezdtek, alig volt bent valaki, másrészt meg nehéz a fanatikus Down rajongókat másra csábítani, ha már a ritkán látott bandájuk van testközelben. Hozzáteszem én is csak épp annyira láttam őket, amíg felmértem, hogy ez nem az én zenekarom.

Az est második előadója, a már jóval nagyobb névvel rendelkező Voivod volt. A zenéjük profi, a zenéjük jó meg ect.ect., de nem az én világom, így kívülről hallgattuk meg a koncertet. Talán annyi tartozik az egészhez, hogy dohányozni tilos volt mindenütt. Persze mi kemények vagyunk, és magasról szarunk a karhatalom őrült törvényeire, rágyújtottunk. A dohány egy perces békés élvezete után megszólalt a tűzriasztó, következményként leállt az élet két-három percre, beleértve a Voivod koncertet is… Öröm az ürömben, hogy így tovább tartott egy magyarázkodással a zenekar részéről, és egy számmal.

Az este csúcsa pedig a részünkről rettenetesen várt Down. Tódultak a szakállas, nagydarab wademberek be a koncerthelységbe, én is törtettem a rámbízott barátnővel az oldalamon, egészen a színpad elejéig, illetve a küzdőtér mögé. Kisvártatva meg is jelent Phil Anselmo, punk haj, szakáll nélkül, rettenetes tekintettel. Volt minden, Lifer, New Orleans is a dying whore, The Path meg még sok-sok egyébség, de a legszebb a visszatapsolás utáni Bury me in Smoke volt! Mondanom se kell, hogy engedtem magam a tömeggel együtt be a küzdőtérbe. Négy számot ha kibírtam állva…

A koncertélmény megfizethetetlen volt, a látvány szintén, még akkor is, ha már a korban benne levő frontember nagy szüneteket tartott a számok között. De nem rójjuk fel neki, mert végigtombolta a teljes koncertet, énekeltette a közönséget és az utolsó nótára felhozta nekünk a Voivodot még egyszer a színpadra és hangszercsereberélős őrülettel lezárták az estét.

Köszönjünk PeCsa (még ha nem is lehet benned dohányozni), köszönjük előzenekarok, köszönjük Down és köszönjük Phil Anselmo!!!

towel day

Hívei és félői Douglas Adamsnek!Jól véssétek fejetkbe az alant következő dátumot!

Május 25 a napja a törülközőnek,és a törülköző napja május 25!Aki nem tudná,hogy ez mi is pontosan,az rövid felvilágosítást kap a fentebbi reklámra klikkelve (igen,reklámozok),de pár szóban én is megpróbálom összefoglalni.
Van egy Douglas Adams nevű figura,aki ír.Van neki egy könyve,ami egy “kvintológia” azaz egy öt kötetes eposz,kezdve a Föld elpusztításával,a Világ Végi Vendéglőn át egészen Malvinig,a mindentudástól depresszív robotig és az M.V.P-ig (Más Valaki Problémája).De mindez csak töredéke a megfilmesítést is megélt regény ciklusnak,tehát csak javasolni tudom,hogy aki nem tette még meg,olvassa el feltétlen,hiszen többek közt azt is megtudhatjuk,hogy mi a Végső Válasz a (vélt) kérdésre,ami mindenkiben ott motoszkál.

A törülköző meg ezen nagyszerű regénynek a szimbólumává nőtte ki magát,így minden hívő minden év ugyanazon napján az utcára vonul rongyával,hogy hirdesse hovatartozását.

Don’t Panic!!!You know…42…

egy hős él benned

Sokan érzik azt,hogy rossz helyre születtek,hogy rossz korban élnek és nem tudnak kiteljesedni ilyen körülmények közt.

Nekik ajánlom ezt a kis Hős kvízt,ami megmondja kik is ők valójában,és így a kevésbé bátrak is megkapják az első nagy power-fröccsöt ahhoz,hogy új életet kezdjenek egy saját maguk által szabályozott világban.

p.s.:én a Macskanő vagyok…vad,szexi és zabolátlan.

harder and deeper

Sok-sok,és még annál is több dolgot kell megtanulnom a különböző lehetséges változatairól a szexnek.Ugyan konkrétan ez a formája nem hoz lázba ( nem mintha blogom eddigi,az átlagostól némileg elütő,szexuális perverziói ezt váltották volna ki belőlem,habár ki tudja…),de mindenesetre érdekes,hogy ilyen is van. Braincrack barátom hívta fel erre az unikumra a figyelmemet,így hála neki megint tanultam.

Férfiak,férfiakkal való közösülési formáinak sokrétűségére mutatott rá ezzel.Eddig úgy gondoltam,hogy szerencsétlen (?) melegeknek igen kevés lehetőségük van arra,hogy kimutassák egymás iránti szeretetüket,hiszen nincs sok hely,ahová szerelmesen dugdoshatnák a vesszejüket,és az is bizarr,de be kell,hogy lássam,tévedtem.

A rideg statisztikát figyelembe véve a nők nyertek 3-2-re (ha rosszul számolok,szóljatok),de hála a teremtés leleményes koronáinak,Ádám sarjai egyenlítettek.

Ezt a jelenséget a szakma borzasztó fantáziadúsan Docking Porn-nak keresztelte.

Persze ezen a ponton el lehet gondolkodni,hogy kinek kell ez? Hiszen rendben van az egyenlítés,és igaz,hogy hazai pálya,de akkor is szívesebben megy az ember a legyőzöttek pom-pom lányaihoz.Arról nem is beszélve,hogy ebben a formában,habár kétségtelenül jó annak aki csinálja (máskülönben ki tenne ilyet önszántából?),de a sok-sok kiegészítő hiányzik,gondolok itt a mellekre,a finom vonalakra és a borotvált/epilált,mindenesetre kellemes tapintású/nyalintású testre,és testrészekre.

Ma nem lesz tanulság,mint ahogy eddig soha nem is volt,de azért analógiát vonok egy korábbi bejegyzésem közt,ahol egy kedves úriember különböző tárgyakat dugott a falloszába.Azt hiszem az ennek a maszturbációja…

p.s.:képzeljétek el,ahogy elkészül egy ilyen tágított nyílás…A borotvapenge hidegen csillan a hálószoba félhomályában,egy elfojtott sikoly,és a vér bíborló zuhataga ömlik egy mohó szájba..

“Ez az Pityu!!Nyomd be tövig!” – a gyönyör extatikus kiálltása viszhangzik a szobában és felveri a kiéhezett férfiak hadát…